Pálinka


Pálinka definíciója: Kizárólag Magyarországon termett gyümölcsből és szőlőtörkölyből készül. 100% gyümölcstartalommal bír, és nem tartalmaz hozzáadott finomszeszt és aromaanyagokat. Min.37,5  max. 86 százalékos alkoholtartalommal rendelkezik.

Pálinka története

Az erjesztett italok fogyasztása az emberiség őstörténetének idején kezdődött. Rájöttek a gyümölcs levének azon tulajdonságára, hogy az rövid időn belül elveszíti édes ízét elindul egy folyamat, melynek végén egy mámorító italt kaptak.

A szeszes italok „születésének titkát” Istenektől eredőnek tartották.
A népvándorlás korából már leletek bizonyítják, hogy NY-Európában és Belső-Ázsiában már elkezdték dúsítani az alkohol tartalmú folyadékot.
A cefrét nyílt tűzön agyagedényben forralták és a gőzöket átfúrt faágon keresztül cseppfolyósították. A hűtésre először csak a levegő hőmérsékletét használták, később már a vízhűtéssel is próbálkoztak. /patakvíz, folyóvíz/
A desztillációt elsőként az arabok találták fel a IX. században. Azonban a XI. században Európában az olasz alkimisták végezték az első szeszlepárlást. Elsőként borból állítottak elő párlatot .A terméket gyógynövényekkel ízesítve gyógyszerként alkalmazták pl. az itáliai pestisjárvány idején. Ezután a desztillálás a következő évszázadokban országonként és vidékenként eltérő formában ugyan, de fejlődött. Legnagyobb problémát a desztillációhoz szükséges hűtés okozta.
Magyarországon a bor főzés és a gyümölcspálinka előállítás írásos emlékek alapján a XVI. sz-ra vált elterjedtté.

 1799-től kialakult kisüzemek elterjedése elvezetett a pálinkafőzés központi szabályozásához.

 1836-ban a földesúri előjog gyakorlatát törvényerőre emelték, majd bevezették a pálinkaadót.

 1850-től a szesz állami monopólium lett.

 1851-ben Magyarországon 105 129 pálinkafőzdét írtak össze. Az állam az 1900-as években korlátozta a szesz előállítását.

 1982-ben már csak 815 pálinkafőzde volt. Közben voltak olyan intézkedések, mint pl. a tanácsköztársaság idején elrendelt szesztilalom és a feles főzés 1952-1970 között.

 A pálinkafőzés védőszentje Szent Miklós ezért december 6. a magyar pálinka napja. Ezt 2007-ben ünnepelték először.


Hogyan fogyasszuk

A pálinka évszázadok óta a magyar táplálkozási kultúra, a mindennapi élet része. Ugyanolyan nemzeti sajátosságunk, mint a pirospaprika, vagy a tokaji aszú. A reggeli pálinkafogyasztás a paraszti élet elmaradhatatlan velejárója, a nehéz, zsíros reggeli megemésztésének segítője, nehéz munka idején a fáradtság ellenszere volt. A pálinka az ünnepek táján is (lakodalom, keresztelő, temetés) megtalálható volt az asztalon.

Napjainkban a pálinka ünnepi eseményekhez, családi összejövetelekhez kötődik. Így fogyaszthatjuk étkezés előtt vagy után vagy, csak önmagában, de bizton állíthatjuk, hogy fogyasztójának mindenképpen élményt ad.  Ha mértékletesen – napi négy centiliternél nem többet – veszünk magunkhoz, akkor szervezetünkre jótékony hatással van.

Fiatalok körében végzett felmérések szerint ők azért fogyasztanak szívesen pálinkát, mert élvezeti értéke mellett fontosnak tartják magyar származását, és mert kis mennyiségben fogyasztása még egészséges is. Mivel a magyar pálinka iránt egyre nagyobb az érdeklődés, érdemes megismerkedni a pálinkafogyasztás kultúrájával.

A pálinka igazán sokoldalú ital, de a jó pálinkában félreérthetetlenül felismerjük annak a gyümölcsnek az aromáját, melyből készítették. Ha bármilyen más illatot, szagot érzünk, amely akár kellemetlen is lehet, az gyártási, előállítási hibát jelez. A jó pálinka elfogyasztása után – akkor is ha négy centiliternél többre sikeredett – az ember nem kel másnaposan, tiszta a feje, és gyomra.

A pálinkát még manapság is tévesen gyakran hűtve fogyasztják. Ám ha hűtjük, mélyhűtjük az italt, akkor az pontosan azt az élvezeti értékét veszíti el, amiért fogyasztjuk: a gyümölcsösséget, és az illatát. A pálinkát legjobb 18-20 °C-n felszolgálni, hogy a gyümölcs kellemes ízét teljes mértékben élvezhessük.

A teljes íz, és aroma, amely a pálinka minden cseppjében megtalálható, csak akkor élvezhető igazán, ha a megfelelő formájú pohárból fogyasztjuk. Ez az úgynevezett tulipánforma, amely alul öblös, felül összeszűkül. Ez azért fontos, mert az alsó, öblös részben található nagyfelületű párlat illatanyagait a felső rész összeszűkítve az orrhoz vezeti. Így elég, ha egy kicsit megdöntjük a poharat, és mozgatjuk, hintáztatjuk az italt – és máris érezzük, élvezzük illatát.

A pálinkát nem szabad csak úgy egy „szuszra”, egyetlen hörpintésre meginni. Azt csak lassan kortyolgatva, ízlelgetve szabad fogyasztani. Csak így élvezhető igazán a minősége. Ha a pálinka hibátlan minőségű, akkor néhány perccel a fogyasztása után is érezhetjük, hogy milyen kellemes illatok szabadulnak fel az üres pohárból. Ilyenkor találkozhatunk a gyümölcs legkarakteresebb alkotóelemeivel, amelyek sokat érnek, és fontos minőség meghatározó tényezőként is szerepelnek.

Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a pálinkakészítés egy külön tudomány, két egyforma főzet nem létezik. Minden gyümölcsfajta más, és minden pálinkafőző mester más pálinkát készít. Felfedezni, összehasonlítani, megkóstolni a pálinkafajtákat ugyanolyan élvezetes lehet, mint a legjobb borok kóstolgatása.